Tuza Péter lelkesen vezeti a logbookot (ejtőernyős napló), jelenleg már a 26, ugrásánál tart. Idén a cél az, hogy megkétszerezze a számot. A kezdetekről, és az eddig átélt élményekről beszélgettem vele.

Mióta vágysz arra, hogy ejtőernyős lehess?

2016 július elején ugrottam először tandemet, ami annyira megfogott, hogy még abban a hónapban ugrottam még egyet. Sőt rábeszéltem édesapám, unokaöcsém és feleségem is hogy próbálják ki. A tandemek után augusztusban határoztam el, hogy megcsinálom az ejtőernyős tanfolyamot és ez lesz az én új hobbim. Lévén már közeledtünk a szezon végéhez, nem akartam elkapkodni, belekezdeni úgy, hogy alig pár ugrás után vége lett volna a szezonnak. Ehelyett úgy döntöttem, hogy készülni fogok a következő szezonra!

Milyen volt az első tandemugrás élménye?

Első tandemugrásomnál Ljubo Madzarac volt a tandempilótám, és Cristian Mihai Bolchis a külső kamerásom. Nagyon jó fejek voltak, sokat viccelődtünk! Csupa jó emlékkel gazdagodtam, nemcsak maga az ugrás, de a hangulat, a társaság, a környezet, minden nagyon megtetszett.

Tudta überelni az első tandemugrás élményét a második?

Második tandemugrásomnál külső kamera nélkül ugrottam, tandempilótám Cristian Mihai Bolchis volt, akit akkor már mint ismerőst köszöntöttem. Persze mint mindenből, ejtőernyőzésből, tandemezésből is az első az igazi, a felejthetetlen... de meg kell mondjam másodszor még élvezetesebb volt. Már tudtam mire készüljek, így sokkal kevesebb volt az izgalom, sokkal jobban lehetett koncentrálni az élményre. A szabadesés mintha háromszor annyi ideig tartott volna mint első esetben, sokkal jobban tudtam figyelni a tájra... majd miután nyitottuk a kupolát, sokkal bátrabban vettem át az irányítást a pilótától. Élveztem a kanyarodást, a pörgéseket, a kilátás ezen a DZ-n (ugróterület) olyan pazar, hogy szinte egyedülálló Európában, és másodjára már volt időm gyönyörködni is benne. Egyszerűen lenyűgöző! A második tandem után fogalmazódott meg bennem: ezt mindenképp át kell éljem többször is önálló ejtőernyősként.

Mit élvezel a legjobban az ugrásokban?

Az ugrás végig nagyon izgalmas. Onnantól kezdve, hogy kiváltom az ugrójegyet, egészen addig, mikor földet érés után összeszedem az ernyőt a földről. A helikopterben utazni megunhatatlan, főleg ha az ember közel van a gép hátuljához, és ahogy a gép egyre feljebb és feljebb emelkedik, látja az alant suhanó tájat.Aztán jön az ugrás pillanata, ami talán a legélvezetesebb! Kezdőként az ember kipróbál minden lehetséges gépelhagyást, kidől hátra, előreszaltózik, fejjel előre ugrik ki, kifut a gép hátulján hátraszaltózva, lóg a kötélzeten majd elengedi... egyik jobb mint a másik! 

Aztán következik a szabadesés, ami kezdőként még szinte csak a gyakorlásról szól, minden kötelező elemet szoktam gyakorolni amit tanultunk, és már próbálgatom a háton repülést is. Kicsit más mint szélcsatornában... de gyakorlat teszi a mestert. Kupolanyitás után, miután ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, jön a következő frenetikus élmény: irányítani az ernyőt! Ez a része talán még jobb is mint a szabadesés... Bátran szoktam próbálgatni a fordulókat, spirált, nézem, mire hogyan reagál az ernyő, közben figyelem a többieket is, ki merre jár, mit csinál. Első a biztonság! A földet érés természetesen még nem megy rutinból, minden leszállás tartogathat meglepetést. Nagy köszönettel tartozom Miran Veresnek és fiának Nikonak, valamint Cristian Mihai Bolchis-nak akiktől jobb oktatót nem is találhattam volna! Az elejétől fogva kísérik utam, segítenek szakmai tanácsokkal, észrevételekkel.

Van olyan nap, amikor nem gondolsz az ejtőernyőzésre?

Hát őszintén megmondva már az első tandemezés előtt is minden nap gondoltam rá, és ez azóta töretlen. Mivel a tavalyi tandemezés és az idei szezonkezdés között eltelt nyolc hónap, volt idő kihasználni, és készülni az AFF tanfolyamra. Rengeteg videót nézegettem a témában, szaksajtót olvasgattam, oktató anyagokat szereztem. Felvettem a kapcsolatot több ejtőernyőssel, akik közül többeket azóta jó ismerősömnek, haveromnak mondhatok. Jártam szélcsatornázni a Skywardba (2,5 óra szélcsatorna idő után kezdtem el az ejtőernyős tanfolyamot), ahol szintén jóban lettem többekkel, sokat köszönhetek pl. Horváth Szabolcsnak akitől az megtanulhattam a szabadesés közbeni mozdulatok alapjait! A Skywardban találkoztam először olyanokkal is, akik szintén ejtőernyősök szerettek volna lenni, így már jóval az AFF tanfolyam előtt megismertem későbbi tanfolyamtársaim. Ugrószezonon kívül a Skydive Balaton csapata szervezett havonta közös szélcsatornázást ejtőernyősöknek, ahol szívesen fogadtak kezdőként is. Itt illeti köszönet Takács Krisztit, aki ezeket szervezni szokta. Egyszóval, jó ismeretségeket köthettem ejtőernyősökkel már a tanfolyam kezdete előtt. Sokat beszélgettem velük, ki hogyan kezdte, kinek milyen meghatározó élményei voltak. Ezek a beszélgetések megerősítettek abban, hogy én is ezt akarom csinálni. Alig vártam, hogy idén májusban elkezdhessem az oktatást. Mióta elvégeztem az AFF tanfolyamot, nézegetem más ejtőernyősök Instagramját, ejtőernyőzéssel foglalkozó csoportok, klubok Facebook odalát. Próbálok a lehető legtöbb információhoz hozzájutni. Ejtőernyős szezonon kívül pedig természetesen rendszeresen fogok járni a Skywardba gyakorolni, fejlődni, tartani a kapcsolatot az ottaniakkal, ahol egy remek csapat segíti a „repülést” tanulni vágyókat!

Munka, hobbi, vagy szerelem?

Nálam abszolút hobbi! Villamosmérnökként dolgozom az építőiparban, és szerencsésnek tartom magamat, hogy olyan foglalkozásom van, amit szeretek is csinálni. Számomra az ejtőernyőzés kikapcsolódás, feltöltődés, és adrenalinbomba, remélem sokáig így is marad. Úgy érzem megtaláltam azt a hobbit, ami végigkísérheti az életem.

Milyen hobbid van a repülés mellett?

Jelenleg semmi. Korábban airsoftoztam, vadásztam, futottam, bicikliztem, motoroztam. A motorozást váltotta „extremitásban” az ejtőernyőzés, ami meg kell mondjam sokkal de sokkal biztonságosabb, mint előbbi… még ha ez külső szemlélőnek hihetetlennek tűnik is. Nagyon szigorú biztonsági előírások védik az ejtőernyősöket. Ha az ember azokat betartja, gyakorlatilag elhanyagolható a valószínűsége egy komoly balesetnek. Motorral csak egyszer estem. Elég nagyot, óriási szerencsém volt, hogy nem lett komoly bajom. Van 3 kisgyermekem, ami mondjuk már önmagában egy „hobbi”, rájuk is kellett gondolnom, mikor a motorozást befejeztem.

Szerinted mindenkinek való ez a sport?

Abszolút! A legfiatalabbtól kezdve a legöregebbekig mindenkinek… szerintem ez kortalan és nemtelen sport. Persze vannak akik tériszonyosak, vannak akik túlsúlyosak. Ez utóbbi változtatható, csak elhatározás kérdése, míg a tériszonyos emberek valószínűleg a létra felső fokára sem állnak fel soha, nemhogy 4000m-ről kiugorjanak egy gépből. Szóval lehet mégsem mindenkinek való, de azt mondom, aki nem próbálja, nem tudja miről marad le!

Hogyan tudnád leírni: milyen egy jó ejtőernyős?

Egy jó ejtőernyősnek első helyen áll a biztonság. A biztonsági előírásokat maradéktalanul be kell tartani, ez a legfontosabb. Ezen kívül az ember úgy válhat egyre jobbá, hogy gyakorol, és néha kicsit feszegeti a saját határait, de természetesen csak annyira, amennyi még nem kockáztatja saját és mások testi (és lelki) épségét. Azért írom, hogy lelki épségét, mert lehet, hogy ami az egyik ejtőernyősnek még belefér, azt a másik már veszélyesnek érezheti, és esetleg rosszul reagálhat rá. Ha baj nem is történik, de esetleg egy kevésbé gyakorlott ejtőernyős megijed, elbátortalanodik. Szóval a jó ejtőernyős betartja a biztonsági előírásokat, figyel a többekre, de közben tanul, képzi magát, fejleszti tudását, gyakorlatát.

Mit tanácsolsz azoknak, akik nem merik kipróbálni a tandemugrást?

Hogy vegyenek erőt magukon, és győzzék le félelmeiket. Ha bizonytalanok, bátran keressenek meg olyanokat, akik már ugrottak, olvasgassák mások beszámolóit. Olyan élményt nyújt az ejtőernyőzés, mint semelyik másik sport vagy hobbi… kár lenne kihagyni!

Kedvet kaptál?

Gyere Te is tandemugrani!

Még több élménybeszámolót olvasnál? Kattints ide!