Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy tündérszép barna hajú kislány, akinek volt egy visszatérő álma, ami nem hagyta nyugodni éjjelenként. Míg a balatonkék színű takarója melegében aludt, a mesebeli álomvilágban ő volt fátyolfelhők királynője, aki a helikopterrel közlekedő huncut kis tündékkel igazgatta az égbolt ügyes-bajos dolgait.

Igen ám, de Kriszta, merthogy így hívták a kislányt, álmában nemcsakhogy uralta az égbolt fátyolfelhőit, de vidáman kacarászva ugrabugrált is rajtuk, és szárnyával repdesve, sziporkázó napsütésben szürcsölte a friss harmatot. Versenyt úszott a trillázó madarakkal, és szélsebesen vetette alá magát a mélybe, hogy aztán újra a biztonságot adó felhő puhaságában pihenjen meg.

Kriszta, mióta az eszét tudja, szeretett volna repülni, már csak azért is, mert az olyan izgi, de persze a felnőttek azt mondták, hogy ez mese habbal, ilyen nincs, mégsem nőhet szárnya, túl sok dajkamesét olvasott. Aztán persze nagy gúnyosan mellébiggyesztették, hogy ideje lenne már felnőnie. Pedig Kriszta pont ezt nem akart – felnőni.

Így történhetett meg, hogy a tántoríthatatlan kislányból céltudatos felnőtt nővé cseperedett, akinek bizonyos értelemben esze ágában sem volt felnőni, és vitték előre az álmai. Sorra valósította meg őket, egyiket a másik után, ám azt a repülős élményt, amit kislányként álmaiban átélt, nem sikerült valóra váltania.

Ám, a hercege (aki egy fehér Suzukin robogott be az életébe) jól ismerte titkos vágyát, így a 25. születésnapjára meglepte egy tandemugrással. A Siófoki Kiliti repülőtérre vezető úton végig bekötötte a leányzó szemét egy selyemsállal, hogy még véletlenül se sejtse meg, hová száguld vele szélsebesen, és oly nagy izgalommal.

Aztán, amikor fény derült az ajándék mivoltára, szégyen, vagy nem szégyen, Kriszta örömében hatalmas könnycseppeket hullajtott. &aztán egyszer csak ott termett a tandempilótája, aki elmesélte neki, hogyan tárja majd szét a karját a levegőben, miután levetik magukat a felhők közé.

Egész bensőjét átjárta egy titokzatos izgalom, amikor kiugrott a helikopterből. A fátyolfelhők királynőjének érezhette magát újra, szabadnak, könnyűnek, és persze káprázatosan boldognak. Amikor lenézett a Balaton irányába, még talán azt is látta, ahogy integetnek neki a huncut kis tündék.

Ha a tandemugrás örökké tartana, az én mesém is tovább tartott volna.

Gyere, éld át a mesés ugrást te is! Mese, mese mátka, készülj a tandemugrásra.

Szeretettel várunk!