A tandemutasok többsége elmondhatja magáról, hogy egyedül soha nem ugrott volna le. Persze, képzetlensége révén nem is tehetné, de a biztonság akkor is elsődleges szempont. Így megy ez. A legtöbben még masszívan vigyorognak a földön, de később a helikopteren arcukra fagy a mosoly.

 Persze hű társaik, a tandempilóták mindent bevetnek, hogy fenntartsák a jó hangulatot. Bohóckodnak, fotóznak, videóznak, kérdezősködnek.

Már a felszállás előtti interjú is arra szolgál, hogy megtörjék a jeget. Itt azért már látszik, melyik ugró milyen személyiségű, mennyire tart az ugrástól. Másképp áll hozzá az, aki ajándékba kapja az ugrást, de magától eszébe sem jutott volna benevezni rá, és másképp az, aki hőn áhítozott, és mondjuk gyűjtögetett rá már jó ideje.

Akár így, akár úgy, a pilóták mindenkit bevezetnek az ugrás rejtelmeibe, és mindent megtesznek azért, hogy egy örökre szóló, fenomenális élmény legyen a számukra.

Angyalok ők, akik szárnyába kapaszkodni lehet. Nem csak az ugrás előtti döbbenetes pillanatokban, hanem akkor is, amikor már nincs szilárd talaj a láb alatt.

A kedves ugrónak csak élveznie kell a zuhanást, és az ereszkedést.

Szuper érzés, hogy az a valaki, akit a hátadon „cipelsz”, megoldja az összes feladatot: nem kell számolnod a másodperceket és a zuhanási magasságot, ellenőrizni a hevedert, nyitni és irányítani az ernyőt. Persze, irányíthatod, ha szeretnéd, erre lesz lehetőséged. De egyébként csak az élvezet a dolgod. Beszippantani a friss levegőt, átadni magad a sebességnek, később pedig bámulni a festői tájat, a vakítóan kéklő Balatont, zuhanni, repülni, mosolyogni.

Sokan indították tandemugrással az ejtőernyős pályafutásukat. Ez egy szuper kezdő lökés ahhoz, hogy tapasztalatokat szerezz, és eldöntsd, van-e helyed a levegőben. Persze mindig lesznek, akik hobbiugróként maradnak a tandemugrásnál, és évről-évre meglátogatnak bennünket a Siófok-Kiliti reptéren.

Kacsintgatsz már a tandemugrás megrendelésével?

Megnyitottunk, és sok szeretettel várunk, hogy ledobhassunk egy helikopterről!