Nos, reméljük nem arra, hogy a zárban felejtetted a kulcsod. Nálunk legalábbis még senki sem állította azt, hogy hétköznapibbnál hétköznapibb gondolatok cikáztak volna át a fejükben 4000 méteres magasságból kiugorva.

Végeztünk egy kis közvélemény-kutatást, és a következő típusokat véltük felfedezni az ugrók között:

Az elméjüket teljesen kiüresíteni képesek tábora

Azt is mondhatnánk, hogy lefagynak. Ők azok, akik nem emlékeznek semmire, ami az ejtőernyő kinyitásáig történik velük. No, nem eszméletlenek, csak teljesen átadják magukat a pillanatnak. Ők a zuhanó túlélők. Szemüket tágra nyitják, és csak zuhannak. A legbékésebb meditálók is megirigyelnék határtalan nyugalmukat.

Ó, jajj, aúú, neee!

Ők azok, akik úgy viselkednek, mintha mi löktük volna ki őket a helikopterből, az akaratuk ellenére. Pedig ott szárad ám a tinta a beleegyező nyilatkozaton! :-) Hol van már a híres hidegvér, kemény üzletemberek is képesek az anyukájukat hívogatni egy ilyen szituációban. Azon bátrak esetében, akiknél az ugrás előtt eluralkodik a félelem, bizony kiszabadulnak a palackból a rejtett érzések. Stresszmentesítenek az ugrás időintervalluma alatt. Vannak ilyen típusú emberek, de sírni még senki sem sírt, hogy tandemugorhatott, zúduljon rájuk bármilyen érzelemvihar a zuhanás alatt, már mosolyogva érnek földet.

Ez csúcskirááály!

A levegőég kegyeltjei. Úgy viselkednek, mintha hazamennének. Már a szimulációs gyakorlatok közben is vigyorognak, és a helikopterben alig bírnak megülni a fenekükön. Szinte úgy kell őket visszafogni, hogy még várjanak kicsit. Halált megvető bátorsággal vetik le magukat a semmibe, kacagnak, és a bennük tomboló pozitivizmusnak hangot is adnak. Idézem: „Ah, Istenem, de jóóó!”, „Ez marha jó, gyerekek!”, „Repülööök!”, „Imádooom!”. Persze, azért vannak kommunikációs korlátok, a „hihetetlen” szó kimondása már némi nyelvi akadályba ütközik.

Szerinted Te melyik tábort erősítenéd? Derítsd ki mielőbb, ugorj egy nagyot!