Az ötödik óceán, azaz a légtér meghódítása mindig is ősi vágya volt az emberiségnek. Engedd meg, hogy elrepítsünk pár perc erejéig a repülésről szóló legendák, hagyományok, és mesék világába. Dőlj hátra!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu, ahol igen gyakoriak voltak a viharok. Egy szörnyűséges vihar alkalmával ugyanúgy, mint máskor, mindenki előkapta sátorszerű esernyőjét, mely bambusznádból, faágakból, állatbőrökből, vékony gallyakból készült. Igen ám, de ezúttal a szél olyan bivalyerősen tombolt, hogy a falulakók nagy bámulatára nem volt rest ezeket az alkalmatosságokat kicsavarni a kezükből, játszani velük a több méteres magasságban, majd a földre ejteni őket.

Az ember pedig – gondolkodó lény lévén – elkezdte törni a buksiját, hogyan építhetne magának olyan repülőeszközt, mellyel a madarak társává szegődhet, még ha csak rövidke időre is.

Ugyan Archimedes, Pithagorasz, Arisztotelész vagy Demokritosz első szabadesési tapasztalatait végtelen homály fedi, de a legendás hírű kínai császár, Shun /i.e. 2258-2208/ történetét most Te is megismerheted. Egy kegyetlen napon a gyermekkorú Shun azt a feladatot kapta az élettől, hogy kiszabaduljon az apja által felgyújtott égő toronyból. Istennek legyen hála, hogy egy két darabból álló, esernyőszerű szerkezettel, tollruhát viselve, mesés szerencsével a biztonságos földre ereszkedhetett le a császár. Története a Bambusz Könyvek Évkönyvében talán még ma is elérhető.

Baldachinok, palástok, és kezdetleges szárnyak. Ezek voltak az afrikai „pehely ünnepének” mesteri kellékei, melyeket a történelem előtti időkben a vakmerő perzsák azért vetettek be, hogy szerencsét próbáljanak, és különböző magasságokból levessék magukat a mélybe. Hírnevet így ugyan sikerült szerezniük, de az életüket kudarcos kísérleteik miatt sajnos nem mindig tarthatták meg. Bár az utókor dicséretére legyen mondva, megszépítvén emléküket királyként, istenként tisztelte őket.

Daidalosz görög szobrászművész és fia, Ikarosz meneküléses sztoriját már biztosan hallottad. Mivel a király kiváló munkássága miatt udvarában szinte fogvatartotta, labirintust, és szárnyakat épített magának, hogy így menekülhessen el. Az apa ugyan sikeresen elért Szicíliába, de fiának a nap közelébe érve nem hozott szerencsét a viaszból és tollakból álló szárny.

A túlélők között ünnepelhetjük azonban a legendás hírű Victor int, aki nemes cselekedetként egy sziklaszakadékba ugrott, hogy megetesse, és kimenekítse az ott rekedteket. Útitársa egy nagy, megerősített ernyő volt, ami furmányosan a derék hosszában a vállaktól a bokáig kifeszített szárnyakkal volt megerősítve. Történetét Restif de la Breton /1734-1806/ vetette papírra „A déli sarki felfedezése” 1781-ben megjelent művében.

Történt, hogy Marko Polo pálmalevelekből és bambusz rudakból álló ernyőkkel repülő néger törzsre bukkant, akik a sziklaoromról a völgybe utazgattak. A kellék igencsak kultikusnak számított, hiszen rendszeresen kifejezték érte hódolatukat pogány isteneiknek.

Kíváncsi vagy, milyen lehetett anno egy kínai királyi buli? A mendemondák, és megsárgult papírtekercsek szerint 1306-ban Fo-Kien kínai császár trónra lépését ünnepelték. Folyt a dínom-dánom, és még azon sem csodálkozott senki, hogy az irdatlan magas toronyból ejtőernyőszerű szerkezetekkel ugráltak le az ügyes artisták. Persze, India sem maradt le a sorból, hasonló ünnepi szokásaik voltak.

Leonardo da Vinci /1452-1519/, az egyetemes emberi kultúra eszményi megtestesítője „A madarak repülésének kódexe” című művében már elkészítette egy olyan eszköz konstrukcióját, mely hivatott az ember zuhanását lassítani a levegőben. A zseniális Leonardo szinte leírta a mai, kb. 60 m², és 30 m² keresztmetszetű ejtőernyő kinézetét: „Ha az ember vászonból egy olyan sátrat készít, amelynek mindegyik éle 12 könyök /tájékoztatásul : 1 könyök = 44 cm/, veszélytelenül ugorhat le vele tetszés szerinti magasságból".

„Láthatod, hogy a szárnyak ütközése /csapkodása/ a levegőre megtartja a nehéz sast a legmagasabb és ritka levegőben. (…) Az ember nagy szárnyakkal, erőt fejtve ki a levegő ellenállására, legyőzheti azt és felemelkedhet a levegőbe”.

Természetesen Leonardo da Vinci-t még sokan mások követték.

No, de hazánk is büszkélkedhet a repülés területén tehetséges feltalálókkal. Legyünk büszkék a magyar származású Verancsics Fausztusz csanádi püspökre, aki „Repülő ember” /Machinae Novae/ című, 1616-os munkájában leírja az általa feltalált ejtőernyő, azaz „szálló ernyő” kinézetét. „Egy négyszögletes vászonnal, amit négy egyenlő rúd kifeszít, és amihez sarkain négy kötél van erősítve, az ember minden veszély nélkül leereszthetné magát egy torony magasságából, vagy más kiemelkedő helyről. Mert, ha pillanatnyilag nincs is szél, annak az erőkifejtése, aki zuhanni fog, szelet támaszt, ami a vásznat visszatartja majd és nem fog hirtelen lezuhanni, hanem lassulva ereszkedik alá. A vászon nagyságát tehát az emberhez kell mérni.„ Gondolatait tett követte, és 1617-ben, 66 éves korában a pisai ferde toronyból szerencsésen ki is próbálta a szerkezetet. „Az ernyő egy 5 méteres négyzet alakú léckeretre feszített vászon volt. Négy sarkáról egy-egy kötél lógott le egy kúpos csomóba összefutva, amely az ember derekához volt erősítve és ily módon hordozta, tartotta a rajta függő emberi testet.„

A XVIII. században aztán felgyorsultak az események, melyek közül az idő rövidsége miatt már csak az 1783-ba repítünk vissza.

Június 5-ét írunk, a helyszín egy álmos dél-franciaországi kisváros, Annonay. A Montgolfier-fivérek, Joseph és Etien meleglevegővel töltött 11 méter átmérőjű, 227 kg súlyú ballona 10 perces repülés alatt kb. 2000 méteres magasságba emelkedett és a felszállás helyétől 2,5 kilométerre ért földet.

1783-ban elkészült egy hidrogénnel töltött léggömb is, feltalálója Charles professzor szállt fel vele.

Örömkönnyek, üdvrivalgás, itt a vége, fuss el véle.

No de álljunk csak meg egy szóra! Az időugrásnak, és a hatalmas fejlődésnek hála 2016-ban Neked is van lehetőséged kipróbálni a repülést, a zuhanást. Ez most szerencsére nem holmi kísérlet, hiszen 100%-os biztonsággal, élményekkel a puttonyodban érhetsz Földet!

Gyere, ugorj velünk, hiszen Ugrani Jó! :-)