Őszintén bevallom, fogalmam sem volt róla, hogy komolyan gondolja. Még röhögtem is, amikor kibontotta az öccsétől kapott ajándékkupont. Pedig már akkor gondolhattam volna a televigyori arcát nézegetve, hogy itt bizony nagy gondok lesznek.

Sziasztok, még be sem mutatkoztam, Vera vagyok. A fentiekben pedig egy idilli karácsonyi mozzanatot írtam le. Feri gondosan elrakta az ominózus borítékot, és nem is nagyon beszéltünk a dologról, ezért azt hittem, már ősrégen letett erről az őrültségről. De nem, mert pár hete egyszer csak átölelt, és a szoba közepén ugrándozva jelentette be: ő bizony áprilisban ugrani fog. Meg sem tudtam szólalni, de már mutatta is az útvonalat, és azt mondta, jó buli lesz kislány, még ebédelni is meghívlak utána a reptéren. :-)

Gondolhatjátok, ezután már egyfolytában csak az ugrásáról tudott beszélni. Esténként videókat néztünk, beszámolókat olvastunk, és már a végére én is fejből fújtam a GYIK-ot. Persze, hogy féltettem, naná hogy, de próbáltam nem kimutatni, miért is rontottam volna el az örömét! Aztán lassan meggyőztem magam róla, hogy nem lehet baj, az Ugrani Jó Csapata csupa jófej emberből áll, akik ügyelnek a biztonságra.

Aztán telt múlt az idő, és elérkezett a nagy nap. Korán indultunk, szépséges időjárást fogtunk ki, és még útzárat sem kaptunk, pedig még imádkoztam is érte. A reptéren izgatott kis csapat gyűlt már össze. Csodálkozva vettem tudomásul, hogy más hozzátartozók arcán is ott ülnek a kétség nyomai. Nekem például jobban remegett a lábam, mint Ferié!

Felgyorsultak az események, míg a párom oktatáson vette részt, eszmecserét folytattam egy szimpatikus anyukával. Hmm, nem is tudtam, hogy Feri ilyen jól mutat ebben az ugró hacukában! :-) A videós engem is meginterjúvolt, hogy mit gondolok erről az egészről, de alig bírtam megszólalni! Vészesen közeledett az időpont, gyors csók, ölelés, és már integethettem is kalandvágyó párom után. Muszáj volt leülnöm. Csak arra tudtam gondolni, hogy nagyjából húsz perc múlva ismét a karjaimba zárhatom. Egy ideig még követtem a szememmel a helikopterrel felszálló csapatot, de aztán parányi porszemként tűnt el a magas égen. Ekkor tűnt fel, hogy milyen szép a környék. Simogatott a napsugár, úszkáltak a bárányfelhők az égen... Azért a stoppert bekapcsoltam! :-)

Csigalassúsággal vonszolták magukat a percek, és közben próbáltam elképzelni, milyen érzés lehet ugrani. Már a gondolatába is beleborzongtam, de érdekes mód, kezdett átragadni rám, a már ugrásból visszatértek hangulata. Vajon hanyadikként érkezik a szerelmem? Kerestem-kutattam, majd felfaltam minden landolót a szememmel, ebben a ruhában olyan egyformák a srácok…

Aztán egyszer csak ott volt Ő, megismertem a nevetéséről. Szaladtam hozzá, ahogy csak bírtam, és a nyakába ugrottam. Szegénykém még alig bírt állni a lábán. Láttam rajta, hogy imádta az ugrás minden pillanatát. Úgy szeretném én is átélni ezt az érzést. Hamarosan itt a szülinapom, azt hiszem, már tudom, mit szeretnék ajándékba.  :-)